2016. június 25. szombat komment
Levendula hatás - A változások nyara

Levendula hatás - A változások nyara

Lassan a végéhez közeledik a "Szedd magad" levendula akció Tihanyban. Idén, kivételesen voltunk olyan szerencsések, hogy jó herbalista módra el is jutottunk ide, fantasztikus 5 nap van mögöttünk Magyarország egyik legszebb helyén. Ez volt az első nyaralás, amit már a kisfiam is totális tudattal és jól érthető magyar szövegeléssel kommentált végig, és ez volt az első olyan nyaralásunk, hosszú-hosszú évek óta, amikor elképesztően váratlan energiákat sodort magával a változás szele...Amolyan füveskönyvből kihagyhatatlan változás érzésekkel...

levendula-1728x800_c.jpeg

Életemben először valóban szurkoltam a magyar focicsapatnak. Lehetséges, hogy a kisfiam, velem ellentétben abban a tudatban nő majd fel, hogy egy szürke tréninges csávót ünnepel a világ. Mint ahogyan lehetséges az is, hogy ő már  találkozni fog olyan fejezettel a történelem könyvekben, mely az Európai Unió bukását ecseteli. 

A világ változik, elképesztő sebességgel. Míg régen évszázadok kellettek egy-egy kialakult hatalmi rendszer átalakításához, most úgy tűnik, elegendő néhány évtized, és még ezen belül is, vagyis egy emberöltő alatt is többször fordulhat a széljárás. Az emberek pedig mindennél rosszabbul tűrik a változást, azoknak van jó élete, akik képesek a változáshoz a lehető legrugalmasabban alkalmazkodni, reagálni és meglátni a változásban rejlő erőt. Sean Patrick-nek van egy nagyon izgalmas könyve, ami a történelem legnagyobb alakjainak élettörténetét dolgozza fel egyfajta motivációs technikával. Természetesen Világhódító Nagy Sándor is köztük van, dicsőséges és még annál is tanulságosabb élettörténetével kapcsolatban a következő megállapítással találkozhatunk:  

"Alexandrosz - a férfi, aki annyiszor dacolt a halállal, és akit ellenségei legyőzhetetlennek tartottak - végül egy megmagyarázhatatlan láz áldozata lett, ami egy durva italozással tarkított éjszakát követően jelentkezett. Bár Alexandrosz ambíciózus szándékának erkölcsisége egyértelmű, mégis, amikor elvesztette azt, hamarosan mindent elveszített. Ha a kiválóság érdekében törekvéseinket sikerre akarjuk vinni, meg kell tanulnunk Alexandrosz eme utolsó leckéjét. Egyszerűen fogalmazva: ha a szándék meghal, hamarosan az egész kaland erre a sorsra jut. Mert mi is a szándék pontosan? A szótár így határozza meg: Ok, ami miatt valamit megteszünk, vagy ami miatt valami létezik. Valami, amit elérendő célként vagy befejezésként határoztunk meg: törekvés. Míg a cél a "mit?", a szándék a mindennél fontosabb "miért"? A szándék ad értelmet a céloknak."

Nem csodálkozhatunk a világ történésein akkor, ha fogalmunk sincs arról, a minket irányítani akaró és tudó politikusok, pártok, rendszerek működése mögött mi a valódi szándék. Márpedig ha a szándékban változás történik, az egész folyamat megváltozik.

Anno, a II. világháború utáni pusztítás magával hozott egyfajta szürreális, de valamilyen módon mégiscsak világjobbító szándékot. Egy olyan világ képének megteremtését, ahol a békének való megágyazás a fő cél. Szép szándék volt. Csak aztán azok, akik ezt az értéket és szándékot képviselték, szép lassan, ahogy az idő haladt előre, megöregedtek, majd többségében, szépen lassan, elmentek a földi világból. És most itt vagyunk mi, új nemzedék és magamon érzem, hogy már én is elkezdtem kicsit öregedni. Na nem nagyon, de annyira éppen, hogy már furcsa nosztalgiával tekintsek a 80-as évekre, ahol természetes volt rossz focit nézni. 

Ha egy rendszer életben tartása a cél, a szándék életben tartása elsődleges. Mit mondhatunk el mostanában az Európai Unió mögött lévő országokról, emberekről és legfőképp szándékokról? Olyan emberekről és hatalmi sémákról beszélünk, ahol már nem a béke megtartása a szándék, hanem az individum és a függetlenség érvényesítése. Mert a béke, kisebb nagyobb kilengésekkel ugyan, de természetessé vált, innentől nincs az a fajta félelem, amit egy háborúban felnőtt nemzedék még valóban ismerhetett. 

És itt jön a csavar a dologban: Angliában a nyugger társadalom döntött egy olyan kérdésben, mely a fiatalok életét változtatja meg. Azok döntöttek az individum előtérbe helyezéséről, akiknek még tudniuk kellene, hogy az eddig leginkább csak pusztuláshoz vezetett.

Mi ennek a pszichológiája? Sokak szerint a hülyeség. Ha egy kicsit jobban beleássuk magunkat, azért láthatjuk, hogy talán mégsem. Az öregek még emlékeznek arra, milyen volt az, amikor minden porrá zúzódott. Amikor jött egy rendszer a világjobbító szándékkal és megpróbálta azt megvalósítani. És látták azt is, hogy ez sikerült. Majd látták azt is, hogy - mégha nem is tudatosan -  valami menet közben és mégiscsak eltűnt. Éppen a szándék, ami ahhoz kell, hogy egy cél valóban megvalósulhasson. A kommunikáció, a tisztelet, az értékekek, az etika, eltűnőben. És ez sok-sok embernek, akik éppen ennek a hiányából tapasztaltak meg világégéseket, újra arra a régi és félelmetes korszaknak a törekvéseire emlékeztethet, ami egyszer-kétszer-sokszor, pusztuláshoz vezetett. És jött az emberi lélek múlt merengése, a minden jobb volt régen, amikor még mi alakíthattuk a sorsunkat. Mert ne feledjük: az Egyesült Királyság "csak" 1973 óta tagja az Uniónak. 1945 és 1973 közötti időszakra  egyfajta boldog nosztalgiával gondolhatnak a 69 plusszos emberek. Ebben az időszakban alakult a Beatles, a Rolling Stones, a lázadás egykori hippinemzedéke  az, aki mára megöregedett és úgy gondolta, nem kér az átláthatatlan szövevényekből mégegyszer és ha hülyeség, ha nem, a maga módján újra lázadni kezdett. Érthetetlen-e ez annyira? Valóban így lenne? Mégha a döntés elképesztő és valóban sokkoló következményekkel járhat is, de érteni, azt talán mégiscsak lehet. Nem egyetértek, hanem megértek. És ezt én ide, vállaltan, így képzelem.

Végülis minden, ami történik, ismétlés. Megmondta Kierkegaard is. Nincs új, csak ismétlés. Amit egyetlen kiírthatatlan tényező produkál: a félelem. A félelem a jövőtől, a félelem önmagunktól, a félelem szomszédainktól, aki más, akinek esetleg sötét a bőre, akinek más a nyelve, aki egész egyszerűen befogadhatatlan.

Ha nincs erős szándék, a félelem irányít. Tehetünk ellene? Kellene. A béke és értékteremtés valódi szándéka, az kellene most ide. Egyebekben sajnos a változás pont annyira természetes, mint a lélegzetvétel.

Csak az itteni levendulás az, ami úgy tűnik, túléli az elmúlt évtizedeket. 

Kommentek