2013. július 10. szerda komment
Born to be Bagaméri

Born to be Bagaméri

Idén nyárra valahogy két függőségem látszik körvonalazódni: az egyik a csípős ízek iránt, a másik a fagyiért lobog.  Az előbbit egészen a közelmúltig elképzelhetetlennek tartottam, de mint ahogy az olivabogyót is egyik pillanatról a másikra kezdtem habzsolni, úgy a csípős is kezd relatív fogalommá válni a szótáramban. A csípős fűszerek egyébként is vágykeltő és/vagy nyugtató hatással vannak a szervezetre, lehet tolni rendesen… mi bajunk lehet? ;)

redchilli.jpg

A fagyi iránti rajongásom más, gyerekkorból eredő folyamatos szerelem. Habár az évek múlásával az ízérzékelésünk jelentősen változik, a fagyi velem maradt. Állítólag legtöbbünk tinédzserkorig meglehetősen édesszájú, majd lassan, fokozatosan szokunk hozzá és szeretjük meg a „felnőtt ízeket”, miközben ízlelőbimbóink száma egyharmadára csökken. Világra jöttünkkor nem is létezik más, csak az édes. A sós, a savanyú vagy a keserű csak lassan kúszik a bőrünk alá, és ejti rabul az érzékszerveket. Ezért nem is véletlen, hogy a világon a vanília fagylalt a legnépszerűbb, ez emlékezteti a receptorainkat leginkább az anyatej édes, tápláló ízvilágára. Bár ezen a ponton a saját állításommal is képes vagyok vitába szállni, az én kedvencem anno ugyanis egy lehetetlenül műanyag sárgadinnye ízesítésű massza volt, amit csak és kizárólag a Cuki Puki nevű méltán híres helyen lehetett beszerezni. Ez a varázslatos hely a bölcsődémmel szemben leledzett, ahol minden nap jártak-keltek és fagyiztak az önfeledt (valószínűleg munkanélküli és/vagy kerülő) felnőttek. Akkoriban, pöttömlétemben valóságos börtönnek éltem meg, hogy a bölcsi udvarainak rácsai (értsd kerítés) közé zárva, egy karnyújtásnyira a jeges boldogságtól mégsem kaparinthatom azt a kis kezeim közé. Eme micro fagyibeütésemtől eltekintve egészen épkézláb felnőtté sikerült cseperednem.:) Rajongásom legújabb tárgyát pedig kész vagyok közkincsé tenni, ami a házi meggyes-citromos álomfagyi képében szállt le közénk. Mindenki megnyugtatására közlöm, a műanyag ízű sárgadinnyés maszlag óta némileg szofisztikálódott az ízlésem, valamint a jól leinformálható hozzávalók hívévé is váltam. Bátran merem hát ajánlani a lenti receptet, ami által bárki köztiszteletben álló Bagamérivé avanzsálhat!

Tejszínes meggyes-citromos álom

Hozzávalók:

  • 3 dl tej
  • ½ tejszín
  • 25dkg cukor
  • 4 tojássárgája
  • 2 vaníliás cukor
  • 25dkg mascarpone (amit egyébként dupla ennyi tejföl kicsepegtetéséből is kinyerhettek)
  • 60 dkg meggy kimagozva
  • 4 citrom

3822557264_0365f236ac_b.jpg

A tojássárgáját kikeverjük a vaníliával és a cukorral, majd a tejjel és tejszínnel együtt felmelegítjük. Ezeket kis lángon folyamatos keverés mellett besűrítjük. Kihűtjük, majd a szobameleg masszát egy egész éjszakára a hűtőbe rakjuk.  Másnap kettészedjük, mindkét felét botmixerrel felhabosítjuk, az egyik részhez hozzáadjuk a leturmixolt meggyet, a másik feléhez 4 citrom levét és reszelt héját. A masszákat óránként botmixerrel átkeverjük, legalább háromszor, amíg krémes állagot nem kapunk. Majd mélyhűtő és ready, lehet gombócolni!

Lemon-Pie-Ice-Cream2.jpg

Kommentek