2013. június 09. vasárnap komment
Özönvíz mítoszok - árvíz ihlette mítikus történetek

Özönvíz mítoszok - árvíz ihlette mítikus történetek

Ahogy nézem az áradó Dunát, a katasztrófaturizmus egyre növekvő népszerűségét, eszembe jutott, hogy vajon az özönvíz is így kezdődött egyszer? Egy cunami itt, egy áradás ott, minden olvadt, aztán egyszercsak hopp, Noé már a bárkáján üldögélt és egy hajónyi állatseregből nézte, ahogy a mindenség hullámzó energiává válik, pusztítva mindent, ami az útjába került. Vannak, akik szerint ez csak egy izgalmas és szép bibliai mese. Vannak, akik szerint nem. Akárhogy is, az özönvíz történetek a világ minden táján, bármely kultúrkörben fellelhetőek, a kínaiaknál éppúgy, mint a a zsidó vagy keresztény kultúrkörökben. Pedig a mai napig vitatott, hogy valaha és egyáltalán megtörténhetett-e... Ezekből  a mítoszokból válogattam most egy csokornyi érdekes történetet nektek.

Mi a közös az özönvíz mítoszokban, függetlenül attól, hogy Kína, Mexikó vagy Izrael területéről származnak-e? Minden esetben pusztító árhullámot küldött egy isten, vagy istenségek az emberre, szinte minden esetben az emberek bűnös tetteinek következményeként, mely már annyira szennyezte a világ működését, hogy csak egy tisztító árhullám segíthetett elmosni a beteg emberi világ létezését. A legtöbb özönvíz mítosznak van egy hőse, aki arra törekszik, hogy átmentsen valamit az emberek által teremtett kultúrából, a pusztításra ítélt világból egy szeletet az özönvíz utánra, hogy így biztosítsa a teljes és tökéletes újjászületést. Az esetek többségében az özönvíz előtt figyelmeztetik a kiválasztottat az esemény eljövetelére, így biztosítják a lehetőségét annak, hogy az ember mégse pusztuljon el teljesen...Állítólag ez szimbolizálja azt, hogy az ember végső soron jó, így mindig kell és lehetséges adni neki esélyt az újjászületéssel egybekötött feltámadásra....

özönvíz2.jpg

Az európai kultúrkörben talán Noé története a legismertebb, aki Isten parancsára bárkát épített, hogy megmentse családját és a föld állatvilágát az özönvíztől. A bibliai kronológia szerint i.e. 2370-re tehető az özönvíz időszaka, nagyjából 370 napig tartott, majd az özönvizet okozó eső elmúltával 40 nap után elkezdtek annyira visszahúzódni a vizek, hogy Noé végül kiköthetett és az Úr parancsát teljesítve új életet kezdett. Akkor ígérte meg Isten Noénak, hogy több özönvizet nem küld az emberekre, ígéretét pedig a szivárvány pecsételte meg. A szivárvány azóta is Isten és ember szövetségének a jelképe.

özönvíz1.jpg

A Gilgames - eposz, mely az ókori Kelet egyik legismertebb mitológiai története, valójában párja a Teremtés Könyvében található özönvíz leírásoknak, akkád és sumér változata is ismert, itt az akkád változatban szereplő nevekkel idézem az eposzi történetet: Uruk ötödik királya, Gilgames számtalan előzménnyel útra kel, hogy megkeresse az élet értelmét és a halhatatlanságot. Útja során találkozik Utnapistimmel, akinek neve annyit jelent: "Rálelt az életre" és aki olyan halhatatlan bölcsként szerepel, aki szerint az öröklét isteni pártfogó nélkül elérhetetlen. Ezt az állítását alátámasztandó meséli el az özönvíz történetet, mely akkor kezdődött, amikor még királyként uralkodott Suruppak városán és az istenek úgy döntöttek, hogy elpusztítják az egész emberiséget.

özönvíz3.jpg

Egyedül neki, az uralkodónak súgta meg Enki istenség, hogy miről határoztak az istenek, és ugyanazt a tanácsot láthatjuk ebben a történetben is, ahogyan a Bibliában: bárkaépítéssel és az állatok megmenekítésével saját maga és családja számára egy új kezdetet teremthet. Noéval ellentétben azonban Utnapistim magával vitte azokat is, akik segítettek neki a bárka építésében....annak ellenére tette ezt, hogy az Istenek kifejezett kérése volt: ne tegye.

A görög mitológiából leginkább arra emlékszem, hogy Zeusz folyton folyvást rettenetes haragra gerjedt és folyamatosan büntetett mindenkit. Emellett kujon is volt, kicsinyes és amennyire tudom, testvérgyilkos és ragadt rá némi szexuális aberráció is... Ez a szimpatikus istenség döntött úgy szokásos éktelen haragvásai egyikén, hogy nem tököl tovább az emberiséggel, inkább elpusztítja azt. Lehet, hogy saját birodalmában is körbe kellett volna néznie, mert Prométheusz résen volt, szólt is mindjárt a fiának  Deukaliónnak, hogy fogja a cókmókját, építsenek egy hajót és Pürrhával kézenfogva (aki az első asszony, Pandórának a lánya volt) meneküljenek, majd azt a feladatot adta nekik, hogy népesítsék be a földet.

özönvíz4.jpg

A hindu hiedelemvilág szerint az emberiség folyamatosan elpusztul és új életre kel. Teremtés és pusztulás váltakozik a történetünkben, és mindig akkor zárul le egy korszak, amikor a rossz már túlsúlyba került, nincs más megoldás tehát az egyensúly helyrehozatalára, csak a tökéletes pusztulás. A hindu hiedelemvilágban 3 fő istenség létezik, ebből az egyik, és talán a legfontosabb Visnu, aki az anyagi teremtés fenntartója. Az emberiség jelenlegi korszakának aranykorában hal formát öltve és magát Matszja-nak nevezve figyelmeztette Manu-t, a jelenkorban élő emberek ősét,  hogy építsen egy bárkát, ha túl akarja élni a pusztító özönvizet. A bárkában menedéket lelnek a Risik (ősbölcsek ) is, így amíg tart az özönvíz, beszélgetések folynak, melyek könyv formájában lejegyzésre kerültek, így a tudást, a Védát nemcsak őrizve hanem fejlesztve, az özönvíz végén egy új kor megteremtésével megmenekülnek. Megmenekítve minden ősi tudást, melyet az emberiség a kezdetek óta ismer.

Utolsóként egy kevésbé emlegetett, ám számomra mégiscsak a legizgalmasabb mítosszal búcsúzok az özönvíz történetektől, de elhihetitek:  bőven akad még belőle. A tudásom cseppet sem átfogó, de a talált történetek igencsak elgondolkodtatóak és érdekesek. Hiszen miért pont vízzel pusztítják az Istenek az embereket? És ha pusztítanak, miért marad mégiscsak és újra és újra egyetlen, aki miatt egy új korszak újra és újra eljöhet? A választ nem tudom, de a mítoszok mindig szimbólum történetek, mögöttes jelentéssel bírhatnak, ha másként olvassuk őket...

El DORADO és a kolumbiai özönvíz történet

özönvíz5.jpg

A csibcsák, vagy más néven muiszkák egy amerikai indián törzs, mely  a mai Kolumbia területén élt, és az inkák előtt ők építették ki a legfejlettebb államformát Dél-Amerikában. Kolumbia központi részén, mély völgyekkel elzárt hegyvidéken, az Andok Keleti-Kordilleái között húzódó fennsíkokon éltek úgy i.e. 500-tól i.sz. 1541-ig. Ez a terület a későbbi korok számára és így nekünk, európai embereknek is El Dorado, az aranyban és kincsekben gazdag elveszett világ legendájáról lettek ismertek, és bár El Dorado jelentéséről sokat tudunk, azokról, akik ezt a területet lakták, igencsak keveset. A muiszkák országában számos tó, lagúna volt, így nem csoda,hogy mitológiájuk, vallásuk, életük szorosan kapcsolódott a vízhez. A muiszka kultúra legfőbb központja és legerősebb királysága Bacatá volt, ahonnan az elhíresült legenda szárnyra kelt. A spanyolok itt hallottak először (1539) híreket El Doradoról, a Bearanyozott Emberről. A várostól, Bacatától 50 km-re északkeletre található, 3200 m magasan a tengerszint felett, vulkanikus eredetű Guatavita-tó, azaz maga El Dorado. A mindössze 125 m átmérőjű krátertó volt a muiszka nép avatási szertartásainak színhelye. Az ünnepségek során, az isteneknek szánt ajándékokkal, felbecsülhetetlen értékű és mennyiségű kultikus tárgyat dobtak a tó közepén a víz mélyére. Ebből a szent rítusból született El Dorado legendája és ezért indultak el annyian aranyat keresni a messzi Dél-Amerikába.

Ezen a területen is született egy özönvíz történet: Bachue volt a muiszka ősanya, a termékenység istennője, erősen Holdra jellemző vonásokkal, óriás lélekkel és mély érzelmekkel. Ő tanította meg az embereket a törvény tiszteletére. Azután egy nap megjelent közöttük Bochica, a szakállas, fehérbőrű, távolból érkező isten és sokféle tevékenységre – pl.fonás, szövés, házépítés, festés – tanította meg az indiánokat. Rendkívül gyönyörű felesége, Chíá valamivel később jelent meg. Az asszony gonosz volt, és élvezte, hogy meghiúsíthatja férje önzetlen törekvéseit. Mivel közvetlenül nem tudta legyőzni erőtől duzzadó urát, mágikus erőket hívott segítségül. Hatalmas áradást zúdított az emberekre, amit csak kevesen éltek túl. Bochica nagyon dühös lett, és a földről az égbe száműzte Chíát, ahol Holddá változott, és azt a feladatot kapta, hogy éjszakánként világítson. Bochica elapasztotta az áradatot, és előhívta a hegyekben menedékre találókat. Amint előjöttek rejtekeikből törvényeket adott nekik, megtanította őket a földművelésre és bevezette a napimádatot. Elrendelte, hogy rendszeres ünnepségekkel tiszteljék a Napot, és áldozatokkal kedveskedjenek neki, hogy a Hold ereje sose tudjon győzedelmeskedni a Nap felett.....

Képernyőfotó 2013-06-09 - 13.28.42.jpg

forrás: Kéri András: El Dorado népe / Mark Isaak: Flood stories around the world/ Wikipedia: Flood legends

fotó: pinterest, 500px

Kommentek