2013. május 14. kedd komment
Rózsaárusok, szevasztok - egy dugványozás története

Rózsaárusok, szevasztok - egy dugványozás története

SziPorka tegnap inspiráló szobanövény hadsereggel látott el Titeket, engem pedig arra ihletett, hogy utánanézzek, létezik-e olyan megoldás, ami esetleg a vágott virágok túlélési, vagy életben tartó praktikáira kínál valamilyen forradalmi módszert. Kerestem, kutattam és mit találtam? Egy krumplit. Pontosabban sokféle megoldás közül az egyik legegyszerűbbet, amit valószínűleg agytekervényei rejtett rendszerében majdnem mindenki ismer, csak már régen elsodorták az urbánus aktuálpolitikai hírek agymosásra szakosodott információ katonái. Nagyik, anyuk valószínűleg még tudják, ettől függetlenül egy rövid postig értelmét láttam megosztani Veletek, hátha mostantól a rózsamentés vissza-visszatérő része lesz életeteknek. Gondoljatok csak bele: vörös rózsát kapni életed pasijától, vagy fordítsuk meg: vörös rózsát adni életed nőjének, na nem egészen abban a formában, ahogy éjszakai szórakozóhelyek virágárusai tukmálják Rátok spontánul, hanem pusztán azért, mert ebben a kifejezésmódban tört rád éppen és adott pillanatban a nagybetűs szerelem, vágy, vagy bármi, ami pozitív érzelem és az esetek túlnyomó részében még a szerelemhez is köze van.

rózsa3.jpg

Egyébként volt anno a budapesti éjszakában egy nagyon idős, kopasz bácsi, a Liszt Ferenc tér környékén árulta a rózsáit, az ő jelenségét valamiért nagyon megszerettem, ha ő hozott rózsát, sosem zavart, inkább mosolyra késztetett. Biztosan azért, mert érezni lehetett rajta, hogy ő ezt a rózsa hadműveletet valóban komolyan veszi, és szinte láttam magam előtt, ahogy beszélget a vágott virág bajtársakkal, akik minden nap elkísérik éjszakai útjára a szerelem e furcsa hírnökét. A lényeg az, hogy tőle szívesen vásárolt kb. akárki, talán azért is, mert olyan érzés volt a kezéből rózsát válogatni, mintha valamilyen angol kert kertésze állna előttünk szerényen, a kizárólag nekünk dédelgetett pirosló, vöröslő, nagyfejű rózsacsodákkal. Nyilván nem így volt, dehát az élet úgy általában egy illúziósorozat, még eggyel több, vagy kevesebb kósza gondolat igazán belefér.

Ami viszont nem illúzió: nagyon úgy tűnik van remény arra, hogy egy szerelmes pillanat hangulatát örökre megőrizzük, mégpedig azzal, hogy dugványozunk egyet, hogy utána rózsabokorrá váljon egy alkalmi vágott virág pillanat, örökre emlékeztetve minket arra, hogy ez a tő miből is fakadt.

rózsa1.jpg

És ehhez a könnycseppet elmorzsoló pillanathoz nem is kell más, csak egy stílusos krumpli. A krumpliba beleállítjuk a rózsaszálat, keresünk neki egy olyan helyet, ami a legmelegebb napszakban is kaphat némi árnyékot és elültetjük. Akár egy sorban is, egymástól kb. 20 cm-re, nagyjából 15 centi mélyre dugva a krumpli szemeket. A rózsa száránál ügyeljünk arra, hogy a vágott virág hossza minimum 20-23 cm legyen. A rózsa szárát a krumpli feletti részen pucoljuk le a tövisektől és csak a földből kilátszó felén hagyjuk rajta. A rózsa szárát ferdén vágjátok, fontos, hogy a felhasítás alulról rézsútosan induljon, és legfeljebb a bélrészig hatoló, pár centi hosszúságú legyen.

Ha így jártok el, akkor még az is lehet, hogy egy pillanat szülte rózsaszálból, szerelmetek végtelenségét hirdető rózsabokor lehet.:)

rózsa2.jpg

forrás: pinterest, gardensworld, cherylstlye

Kommentek