2013. április 25. csütörtök komment
DIY - Édes mézes csuportöltelék

DIY - Édes mézes csuportöltelék

A méz igazi manna, ha lehet, mindent azzal édesítek. Viszont elég para, hogy horror ára is van, ha folyton azt tunkolom a teámba. Az elmúlt években meg egyenesen luxustermékké avanzsált a szemem láttára. Pláne, hogy csapnivaló vásárlási szokásokkal rendelkezem. Mivel soha semmire nincs időm, és általában csak lobogok a nyitvatartások után, jobbára maradnak az éjjel nappalik, vagy a szomszéd kisbolt, ahová Lucuskutyust is sok szeretettel és egy rakat péksüti törmelékkel várják. Szóval a nap végén éhesen betörök, és koncepciótlanul egy csomó fölös dolgot pakolászok a kosaramba. Fogdosom a tartósítóval feltuningolt aranyárú virágmézet, majd visszateszem, mondván majd veszek nagyot, jobbat, őstermelőtől, vagy vasárnap a piacról..persze… Ember tervez, méz meg nem lesz… Lulu felnyalja a morzsákat a padlóról és repülünk is haza, ahol konstatálom, hogy akkor a nagy tervek beteljesítéséig mit is rakok a teámba, vagy ami még rosszabb, a reggeli tejeskávémba. Nyilván nem omlik össze az életem, de reggelente meglehetősen rosszul érint, na.

homemade-honey-jars.jpg

Hajdanán a családi fészekben mindig úgy volt, hogy kinyitottam a szekrényt, teli csupor megcsapol, majd csodák csodájára magától újratölt. Vagy inkább anyától, de ezen akkor nem is gondolkoztam. A lényeg, hogy felelősségteljes felnőttfejű önálló életemben ez sajnos nincs így. Aztán lőn fény az alagút végén: édesanyám zseniális házi utánpótlást rittyentett tavaly ilyen tájban: mézet pitypangból, méhecske hozzáadása nélkül. Az íze igazán mennyei, az illatából azonnal árad a friss tavaszi mező, füvek, a fák, a virágok. A pitypangról már GyógyCsepke is megemlékezett, májunk szebb jövője érdekében, de ez a növény tényleg annyira szuperbuli, hogy a virágából mézet, a leveléből salátát is rittyenthetünk. Ez utóbbit érdemes egy órára hideg vízbe áztatni, ami elveszi a keserűségét, majd endívia sali jellegű remek kis salátatölteléket kapunk.

dandelion2.preview.jpg

Íme tehát a recept, Maria Treben nyomdokain, anyukám bölcs és tapasztalatokon alapuló fejlesztéseivel tuningolva. Olyannyira nem nehéz, hogy még a konyhatündér illúzióját sem kell magunkra ölteni hozzá. Megfő magától, én minden esetre idén is betárazok a hazaiból:

Hozzávalók:

  • 1 l víz
  • két marék pitypangvirág, virágzása teljében
  • 1 kg cukor
  • 1 citrom leve


Az eredeti recept szerint két összmarék pitypangvirágot 1 l hideg vízbe kell tenni és lassú tűzön felfőzni. Ehhez képest legyen kicsit kevesebb a virág, mert különben túl sötét lesz a színe. Mielőtt a víz bugyogni kezd, le kell venni a lángról, semmiképp se forrjon, mert különben elillannak az értékes kis hatóanyagok. Főzés, vagy inkább párolás közben kis adagokat kiemelve és lehűtve tesztelhető a sűrűsége, hogy méz jellegű állaga legyen. A főzetet állni hagyjuk, majd pár óra vagy egy egész éjszaka múltán akár az egészet egy szitára öntjük, lecsepegtetjük, és kinyomkodjuk a virágok maradék esszenciáit. A léhez keverjük a cukrot, az eredetileg írt fél citrom helyett pedig egészet, igazán szuper ízt ad neki. Érdekesség, hogy azon túl, hogy ábszolúte mézszirup az eredmény, a savtartalma az oridzsi verzióhoz képest nulla.

Embertársaim, városból ki, mezőre át, pitypanggyűjtögető életmódra fel!

Kommentek