2013. április 22. hétfő komment
Cseresznyevirágos ébredések

Cseresznyevirágos ébredések

Egy hete sincs, hogy színekbe borult a város, és virágokba a fák. Az elmúlt években lemaradtam róla, a cseppfolyóssá hevült városi aszfaltra és a 40 fokos élhetetlen forróságra ocsúdtam az iroda légkondis, hermetikusan elzárt világából. Idén igenis megálltam egy pillanatra.

A cseresznyevirág a legjobb barátom mind közül. Lenyűgöz a szépsége, és virágzást körülvevő kultúra. Érzékenység, finomság, életigenlés, remény, ifjúság, nőiség, az elmúlás, és egy halom dolog, amivel még pluszban én is felruháztam magamnak. A világon számtalan képzőművészeti és egyéb kultúrkört ihletett meg, engem pedig olyannyira, hogy magamon is viselem, hogy emlékeztessen azokra a tökéletes pillanatokra, amiért érdemes…

4456873641_0e52ac8f53_z_1.jpg

Szóval itt van ez a tavasz nevű ügy. Tényleg. Ahogy a rügyek kipattantak, a hosszúra nyúlt tél súlya alatt megrogyott városlakó is fellélegzett. Mindenki reagál a hívó szóra. Látom minden arcon. Zsezseg, bratyiz, iszik, szeret. Imádom, és még a magát szociopatának tituláló, embergyűlölő Dezső barátomat is kicipeltem, és leültettem az Erzsébet tér közepébe bele, hogy biztosan meglegyen a mai napi adagom is a nyüzsgésből. Ezt megelőzően pár napja a Bazilika előtt kutyuskázódva vettem észre először a jeleket. Bizseregni kezdett a lábam, a karom, meg úgy egyáltalán az egész bensőm: megmagyarázhatatlan és átütő erejű boldogsághullám készült fölcsapni, és én vonakodva bár, de végül megadtam magam neki. Vigyor fejre kiül és megtörténik. Döbbenetes, hogy a mindennapos megfeszülés, megfeleléskényszer és mindenféle, sokszor magunk szabta korlátok mennyire képesek beszivárogni a tudatalattiba, már-már gátat építve ezzel az őszinte, ösztönszerűen feltörő érzelmeknek. Idegennek hat az öröm, és rég nem látott barát a boldogság. A negatív energia a mindennapos társunk, a megbízható, a biztos, a kudarcmentes. Talán félünk örülni, félünk felszabadulni és lüktetni, meglépni és elhinni… elsétálunk vagy elrohanunk, mellettünk meg azok a dolgok és emberek, amiket, és akiket szélmalomharcunk közepette hagyunk megszökni. Szentimentalizmusra ragadtatom magam, tudom. A barátaim sokszor szívják is emiatt a vérem, de most ennek ellenére is úgy érzem, tudatnom kell, hogy a boldogság igenis létezik. Sokféle formában. A város vagy az otthon bármely szegletében, tiszavirág élettel, vagy hosszabb időtartammal, csak nem szabad nem felismerni, ha megérkezett. Túl nagy luxus lenne.

Számomra a tavasz hozta el egy teljesen váratlan pillanatban, minden különösebb előjel és ok nélkül. Felismertem, üdvözöltem, és azóta is féltve őrzöm, mert tudom, hogy gyönyörű, mint a cseresznyevirág és törékeny, mint a pillanat, amelyben érkezett… 

5657811655_28eca8d038_z.jpg


Kommentek