2013. április 18. csütörtök komment
Reflexből a refluxra

Reflexből a refluxra

Nekem sosem volt, de háromszor kopogom is le az asztalon, nem kívánom ezt is a nyakamba, akarom mondani a gyomromra venni. Kedves kis baráti köröm egyes tagjai azonban behódoltak az égető erő hatalmának, és rendre nem szabadulnak tőle. Először azt hittem, ez valami rock&roll zenész betegség, mert az az életforma, ami a minden hétvégés koncertekkel, turnékkal, ivászattal, ennek annak bekapkodásával jár, na, az távolról sem olyan virágos, legalábbis pár év múltán erősen nyomot hagy, például gyomorsav formájában, a többiről meg máskor…

2821930347_e2d49ebd6a_z.jpg

Na de a csavar a képbe ott jött, amikor kevésbé hányattatott sorsú barátném is beálllt a Quamatel függők sorába, és lassan odaáig jut, hogy gátat szab az üdítő, világmegfejtős, stresszoldós, mórikázós borozgatós kis estéinknek. A helyzet ugyan még nem olyan drámai, de én már bevizionalizáltam, hogy ő is beáll a lúgosító zöld szmötyis löttyöt kulacsból kortyolgatók sorába. És akkor velem mi lesz, ökör iszik magában ugyebár… Elsődleges, önző, de mindezek mellett fennkölt célom ezennel ennek megelőzése, elsavasodó világunkban a lúgosítás persze egyébként sem árt senkinek. Íme egy-két egyszerű, karnyújtásnyira beszerezhető finomság, hogy aki kicsit és érzi hogy a stressz, avagy a helytelen táplálkozása/ivászata okozta égető bugyogás hatalmába keríti, próbálkozzon ezekkel itt. A reklámokban látott ’bekapodésboldogleszel’ mindenttudó pirulák helyett legalábbis feltétlenül. Hazudás az egész, max. pillanatnyi tünetkezelés, szép kis függőséggel pariban. Ha ez már fennáll, javaslom, hogy vegyetek lassú és fájdalmas búcsút egymástól, mert az állapot rosszabb lesz, a probléma megmarad.

Komplett lúgosító kúrákat is tervezek posztolni, de addig is fogadjatok meg pár dolgot, amit közel éreztek magatokhoz, és alkalomadtán belefér, nehogy a megtévesztően csábító gasztroenterológiai osztályon végezzétek.

Ha nem is véglegesen, időszakosan, kúraszerűen nem árt kerülni a koffeint, a szénsavas italokat, a fekete teát, és limitálni az alkoholt. Igen az alkoholt, a gaz, drága csábítót. Minőségi száraz bor engedélyezett, lúgosító hatást vált ki, és itt nem az ipari mennyiségről beszélek. Az alapvető hétköznapi folyadékbevitelt citromos vízzel lehet savtalanítóbbá tenni.

524527104_4fff6cb85b_z.jpg

Hanyagoljátok a fűszeres ételeket, valamint a hagyományos, feldolgozott asztali sót, ez utóbbi helyett vegyétek a Himalája verziót. Használjátok viszont a gyömbért, segíti az emésztést, és csiribú csiribá a cayenne-i borsot. Csodaszer az emésztőrendszer számára, jótékonyan fokozza a vérkeringést, elősegíti a sebgyógyulást, teaként hatásos ellenszer a megfázás ellen is, valamint végül, de nem utolsó sorban bájos mellékhatásként potenciát növel. Azt hiszem, ezt túl lehet élni, nem annyira véletlen, hogy a fűszerek királya, és semmi köze sincs a klasszikus értelemben vett borsfélékhez. Ez ugyanis csili a javából.

cayenne_bors.jpg

Klisé, de sokszor tényleg a legjobb dolgok a legártalmasabbak, én pedig szeretek élni, és élvezni, ami élvezhető. Ennek fényében a kompromisszumokat is a kellemest a hasznossal örökérvényű égisze alatt kötöm: nem kell minden jóról lemondani, ha az alábbi gyümölcsökből, zöldségekből minél többet építesz az étrendedbe. Ezek főleg az én kis kedvenceim, a leghatásosabb kategóriából szemezgetve: eper, vörös áfonya, szilva, szőlő, dinnye, és a legdurvább cucc, a meggy. Lehetőleg frissen, hazai termelőktől beszerezve. Kihagyhatatlan a retek, az uborka, a brokkoli, a spenót, a cukkini, a káposztafélék és bár nem a legjobb barátom, túl sok jót tud a zeller ahhoz, hogy mégse hagyjam ki a szerintem cicapisi szaga ellenére se. A cékla pedig nem csak finom és szép a színe, a lúgosító rangsorban, és a szívemben is dobogós.

A köles és a hajdina napjainkban reneszánszukat élik, vagy csak már sasszemem és szuperfülem mindenhol kiszúrja. Nagy sebbel, lobbal fedeztem fel őket a közelmúltban, ábszolúte jogos lelkesedéssel, hiszen a legősibb gabonafélék egyike, időszakosan méltatlanul mellőzve. Sokoldalúak, az emésztőrendszerünk nagytakarításához pedig sose jobbat!

A legegyszerűbb, legkellemesebb, de legalább ugyanolyan hatásos tanács, hogy adjátok meg a módját, étkezzetek urasan, asszonyosan, ne 21. századi bespeedezett vöröshangya tempóban. Egyetek lehetőleg nyugodt környezetben, melóból napközben kicsit kiszakadva, nem állva, rosszabb esetben futva, lassan, élvezve az ízeket. Az sem baj, ha esténként néha hanyagolod a Tv előtt zabálást, mert akkor egyáltalán nem figyelsz, milyen tempóban és mennyit tömsz magadba. Ez úgy tűnik a vesszőparipám, pedig imádom, de kénytelen-kelletlen szabályzom. Most már.

orchard-party-with-vintage-hankies-and-mismatched-chairs-and-table.jpg

A fentiek hatásának fokozása érdekében pedig, gyerünk a napra ki, eltüntetni a szürkés-sárgás iroda színt, magunkba szívni az éltető D-ét, ami nem csak a léleknek, de az emésztőrendszernek is adja.

A cikket végül egy kedves barátomnak, a gyomorparák és a panelrock zászlóvivőjének, a SAVazás nagymesterének, Krisztiánnak ajánlom.

Kommentek