2012. december 10. hétfő komment
Legzöldebb városok - Curitiba és az autófetisizmus halála

Legzöldebb városok - Curitiba és az autófetisizmus halála

Na, itt is van egy újabb város. Néhány napig ugyan gondolkoznom kellett rajta,  hogyan kezdjek neki ennek a postnak, mivel saját magamban is etikai kétségek merültek fel, hogy vajon én, aki úgy vagyok zöld, hogy kb. erőszakkal kell rávennem magam és újragondolni sokszor a lustaságom mértékét, mert meggyőződésem, hogy minden környezetszennyezés alapja a lustaság, nos biztosan én vagyok-e a leghitelesebb szószólója - legalábbis jelen pillanatban - ennek a témának. De aztán rájöttem, hogy többnyire olyan embereket ismerek, amilyen én is vagyok. A világ számtalan dolgára nyitott, de alapvetően kényelmes egy típus. Nem biztos, hogy nekem átjönne, ha egy sokat megélt zöld szakértő próbálna meg ujjal mutogatni példaértékű zöld városokat. Úgy lennék vele, hogy tök jó, de már annyira tökéletes vagy ember, hogy már fárasztasz. Tekintve, hogy jellemgyengeségből viszont sokszor ötösnek érzem magam, emiatt azt  hitelesnek tartom, hogy egy kicsit sem tökéletes  ember próbál zöldségeket magyarázni nektek, akik ti magatok sem vagytok hibátlanok. A közösségi fogyókúra élményt juttatja eszembe...amikor sok túlsúlyos egyén végre kiáll, és azt mondják: "Dagadt vagyok. De fogyni akarok." Nos ez nálam valahogy így néz most ki: "GyógyCSepke vagyok. Autóbuzi. Sokszor  egy negyed órás boltba gyaloglás helyett is az autómat választom. ÜSSETEK!" Így rávettem arra magam némi erkölcsi válság és egy átbulizott csütörtök éjszaka után, hogy vállaljam a hibáimat, és ezek ellenére, vagy ezekkel folytassam a küzdelmet és hírértékű zöld infót csepegtessek ultravénásan a saját és az olvasók ereibe. Hátha történik valami, egyszercsak, valahogyan, itt nálunk is. Bennem is és bennetek is.

CURITIBA, BRAZÍLIA - anti -  autófetisiszták paradicsoma


Curitiba a '70-es végén még csak egy ócska kis nyomortelep volt. Tele szeméttel, munkanélküliekkel, pénz csak a politikusok pénztárcájában leledzett és ennek ellenére valahogy mégis mindenki autóban üldögélt és osztotta az észt arról, hogy ez az isten háta mögötti városka a világ vége, innen csak menekülni lehet.

hm...ismerős?:)

Curitiba1_1.jpg

És akkor megint jött egy ember. Valahogy jönnek egyszercsak ilyenek, amikor már minden elviselhetetlennek tűnik, amikor már mindenkinek annyira tele van a töke, hogy csak drogélmények hatására tudja szebben látni a jövőt. Akkor egyszercsak valahogy mindig történik valami jó. Curitibában az történt, hogy egy Jaime Lerner nevű fickó azt mondta: "A város nem egy probléma, a város a megoldás!" - és miután polgármesterré választották, a kukába dobta a demokráciát és kvázi diktatórikus módszerekkel nekiállt keresztülvinni az akaratát a tömegeken. Milyen szomorú a gondolat, hogy úgy tűnik még mindig nem vagyunk elég intelligensek ahhoz, mi emberek, hogy demokráciával lépjünk gyorsan előre. Valahogy a túlzott szabadság és döntési lehetőségek akadályozzák a rapid lépéseket, ezt ismerte fel Jaime és egy huszárvágással zöld politikába kezdett. Hogyan?

Curitiba 7_1.jpg

Kreatív városfejlesztés

A rehabilitációs program sikerének egyik kulcsa a félelmetes tempó, melynek segítségével kiküszöbölhető a bürokrácia összes csapdája, és még a saját félelmekre sem jut idő. Itt például nemet mondtak az autófetisisztáknak, és egy szép pénteki napon elkezdtek kialakítani sétálóutcákat.  Mindösszesen 72 óra alatt  Ez történt 1972-ben, amikor a 4-sávos November 15. utcát sétálóutcává alakították Curitibában. A város tervezői, látva az ellenállást, gyors akcióba kezdtek, és az utcát 15 tömb-hosszúságban egy péntek éjjel lezárták, hétfő éjszakára pedig át is adták a gyalogosoknak. Az akció annak idején hatalmas felháborodást váltott ki, de ahogy az lenni szokott, minden csoda 3 napig tart, a tüntetésre készülő autósoknak pedig okos választ adtak a szervezők: gyermekrajz pályázatot hirdettek a sétálóutcarész aszfalt felületére, így máris egyetlen autósnak sem volt kedve behajtani a gyerekek közé magyarázni. És azóta is szépen növekszik a sétálóutcák száma.

Képernyőfotó 2012-12-10 - 10.12.24.jpg

Busz index - hulladékért buszjegyet

A Bus Rapid Transit rendszer, melyet azóta világszerte sikerrel alkalmaznak New-York-tól Párizsig mind az 5 kontinensen több, mint 80 városban. Curitiba Zöld Vonala 18 km hosszú, mely egyben egy lineáris park is. Benne két fizikailag elválasztott sáv a kétirányú gyorsbusz-forgalom számára, külön sávok az autós forgalomnak, kétirányú kerékpársáv és természetesen növények, ahová csak fér. A buszjegyek olcsók, és a járatok, megállók úgy lettek kialakítva, hogy ma minden helyi lakos egy buszmegállótól cca. 400 m távolságra él, emiatt a buszok kapacitása megegyezik a metróéval, kiépítési költsége pedig ugye a töredéke volt a metróénak... A BRT rendszert naponta 2.400.000  utas használja és teljes egészében állami támogatás nélkül tud működni.

Ezt a rendszert támogatja a város szemét újrahasznosítási politikája is: az egyik szegénynegyedbe, ahol addig semmilyen módon nem gyűjtötték össze a szemetet, 1989-ben kezdtek rendszeresen kukásautót küldeni, amelyik ingyen vitte el a nélkülözők hulladékát. Sőt, ösztönözték is a szemétgyűjtést: a helyiek buszjegyeket, meccs-, vagy koncertbelépőket kaphattak, ha meghatározott mennyiségű szemetet összegyűjtöttek. A gyerekek az iskolában játékot kaptak ugyanezért. Kiépítettek egy válogatóüzemet is, ahol képzetlen munkásoknak biztosítottak keresetet – ráadásul leselejtezett, de még használható számítógépek segítségével tanfolyamokat is indítottak nekik.

A közlekedési rendszer fejlesztésébe beletartozik a kerékpáros hálózat kiépítése is. Mára 120 km kerékpárút épült ki a városban.

Gyerekek - a zöld politika legkisebb harcosai

Lerner több szociális és oktatási programot is kezdeményezett. A szegénynegyedekben, az utcán felnőtt fiatalok számára pedig fizetett közmunkát kínált fel, ha nem volt kedvük iskolába menni. Így tudta bekapcsolni az utcagyerekeket a közparkok létrehozásába, fák ültetésébe, növények gondozásába, akik ezáltal megtanulnak gondoskodni környezetükről. Curitibában a gyerekek számára közös foglalkozásokat tartanak, ahol arról tanulhatnak, hogy miért jó a tömegközlekedést használni vagy szelektíven gyűjteni a hulladékot, iskolai program keretein belül vehetnek részt közparkok kialakításában. Így ott a lakosság 70%-a szelektíven gyűjti a hulladékot...

Vállalkozóknak - adókedvezményt a zöld parkok támogatóinak

Na és akkor még egyetlen aprócskának tűnő infó: aki Curitibában, vállalkozóként zöld felület létrehozására ad pénzügyi támogatást, az nem kicsi adókedvezményt kaphat, hanem nagyot...Ennek köszönhetően 1972-höz képest, amikor az egész „zöldítési” folyamat elkezdődött, még csak egyetlen park volt Curitibában. Mára ez a szám harmincra emelkedett, az egy lakosra jutó zöldterület aránya pedig egészen nagy: 51 négyzetméter. (1972-ben másfél négyzetméter volt.) Csak összehasonlításképpen néhány más város adatai:  Budapesten ez a szám kb... 14 m2. A helyiek úgy mondják „a parkok a mi tengerpartunk” (mivel tengerük az nekik sincs...)

Curitiba 2.jpg

Summa summárum:

kéne itthonra valaki, aki azt mondja, szemétért buszjegyet adunk

kéne valaki, aki azt mondja, parkosíts, adókedvezményt kapsz cserébe

kéne valaki, aki azt mondja, több busz kell, elérhetőbb árú tömegközlekedéssel.

És kéne valaki, aki azt mondja: nincs apelláta, a zöld dolgokért tenni kell.

Hol vagy Zöld Messiás?

Curitiba 4.jpg

forrás: science.howstuffworks.com, hirszerzo.hu

fotók: pinterest.com

Kommentek