2012. szeptember 25. kedd komment
Antonio középkori birodalma - lélekgyógyítás az 1300-as évek Olaszországával

Antonio középkori birodalma - lélekgyógyítás az 1300-as évek Olaszországával

"A house is made of walls and beams,
a home is built with love and dreams"

Ez a blogbejegyzés nem klasszikus urbán életérzést fejez ki, hiszen egy hangulatos kis olasz faluban született. (Igaz, az utunk során szállástársunk egy toscanai füvesasszony volt, Rosa, akivel jó volt beszélgetni arról, hogyan készít friss növényekből kencéket, főleg olaszul, amiből  csak egy kukknyit értettem, de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz.) De akkor is meg kell, hogy osszam veletek, mert benne van a lényeg: városlakóként akkor lesztek igazán boldogok és egészségesek, ha teret adtok néha egy másfajta minőségnek az életetekben.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, akik az 1300-as évek elején letelepedtek egy kis folyó mentén, ott vízimalmot és egy csodálatos rezidenciát építettek, és generációról generációra adták át a tudást az élet szeretetéről, a nyugalom és a harmónia megteremtéséről. Ez a Casa Medieval House, ami a sötét középkor óta egyetlen család tulajdonában áll, nem hatott rá az idő, korunk stresszes pillanatai és torz értékei, hanem megmaradt annak, amiért létrehozták: egy igazi otthonnak, mely néhány éve már bed&breakfast panzióként üzemel.

Mix

Antonio Castellaneta, aki a családjával éldegélt ezen az Udine városától fél órányira található rezidencián,  itt nevelte fel a gyerekeit, díjugrató bajnokként és egy szeszgyár vezetőjeként az egész életét állatok és természetközelben töltötte, öreg korára egyedül maradt a középkori falak között és úgy döntött, ha már teljes élete lehetett, akkor megosztja másokkal is, és a családi rezidenciából  - túlzás nélkül állíthatom - , a világ egyik leghangulatosabb szállóját teremtette meg.

P1040627

Vannak itt gőgös gúnárok, szám szerint 3 darab, egy német juhász kutyus, aki Zana névre hallgat, két fekete macska, és Antonio, aki kortalanul öregedett, reggeli ébresztéshez idegkisimító zenét kapcsol, friss pestó illattal fogad esténként, gúnártojásból likőrt varázsol és fáradhatatlanul tesz-vesz, mindeközben pedig olyan érzésem van: ő egy századokkal ezelőttről itt ragadt időutazó, nemes eleganciával és mosolygós szűkszavúsággal. Hogyan él Ő? "Egyedül, de boldogan" - mondta első itt töltött esténken, miközben kortyolgattuk vendégváró vörös borát, simogattam a hatalmas rozmaring bokrot, ami a kertjében növekszik, és dörzsölgettem a dúsan ültetett bazsalikomlevelek egyikét.

P1040937

Annyira tökéletes ez az egész, hogy a városi élet minden öröme elhomályosodik és játszadozni kezdek a gondolattal, ami 30 felett állítólag már minden keményen dolgozó nőt megkörnyékez: hagyjuk a rohanást másra, és költözzünk ki egy vidéki kúriába. Hogy ott miből fogunk megélni? Nagyjából kit érdekel. Ami számít, az most kizárólag az: olyan nyugodt ritmusban és kisimult homlokkal szeretnék megöregedni, ahogy Antonio is tette azt.

Mi a titka? Elárulom, hogy nemcsak a ház. Nemcsak a környezet. Hanem az a gondosság, ami miatt ez az épület 1300 óta így egyben maradt. Nem tudom, hogy Antonio gazdag-e, vagy szegény. Persze gyanítom, hogy van mit a tejbe aprítania. De az is biztos, hogy fáradhatatlanul teszi a dolgát naponta. Öntözi a virágokat, rózsát szakajt a bokrairól, csodareggelit varázsol a százéves asztalokra, egyszóval nem azon morfondírozik naponta, hogy mi  a boldog élet titka. Hanem gondosan megéli azt...

Képernyőfotó 2012-09-26 - 17.50.00.png  Rózsák

Azt hiszem otthon is lenne lehetőség ennyire szép és tökéletes környezetre. Persze sokan erre azt mondják, ja, hát gazdagéknál minden belefér. De Antonio mellett számtalan család lakik Olaszországban, akiket nem vet fel a vagyon. Itt azért van ennyi szépség, szerintem, mert a szépség itt önmagáért igény. Míg otthon a szépség valamilyen plusz érdekhez köttetett. (Tisztelet persze a kivételnek). Itt bármerre is nézek, azt látom, hogy azért vigyáznak mindenre, autókra, épületekre, zöld terekre, mert ösztönösen tudják, hogy a lélek a vizualitáson keresztül is töltekezhet. A természet ereje a látványon keresztül is  a véredényeinkbe lopózhat. Éljünk hát vele:)

 
Antonio középkori rezidenciájáról bővebben itt olvashattok:

http://casadelmugnaio.wix.com/bedandbreakfast#!__eng

PS: a hálószoba orgiára késztet, a ház minden szegletében autentikus, aki nem hiszi, járjon utána.:)

Kommentek